Csővázas térd ízület

A műláb könnyítése kutatás-fejlesztéssel

Az egyik legnehezebb feladat annak alátámasztása, hogy az adott projekt egyáltalán kutatás-fejlesztésnek (K+F) minősül-e. Ez nem mindig teljesül elsőre, előfordulhat még a egítségével benyújtott minősítő eljárási kérelemmel is, hogy csak több próbálkozás után sikerül K+F-ként igazolni. Mindeközben viszont hatalmas munkát végez el az SZTNH (Szellemi Termékek Nemzeti Hivatala), hiszen az adott témában végzett teljes körű és alapos szakirodalmazását tételesen átadja az elutasító határozatokban is. Végtagpótlásokat gyártó partnerünkkel ez történt.

A térd fölött amputáltak először egy ideiglenes eszközt kapnak, amely egyrészt az elvágott csonkot alakítja a járás során, másrészt a viseléséhez való hozzászokást segíti. Ez egy több lépcsőben személyre alakított csonktokból, valamint a lábfej és lábszár részből áll, köztük egy – a leülést lehetővé tevő – térd ízület van beépítve. Ez járás közben merevítve van.
Hazánkban néhány hónap után végleges művégtagot ír fel az orvos. Ezért viszont már 3-4-szer többet kell fizetnie a betegnek, pedig az ideiglenes és az új eszköz alkatrészei nagyjából azonosak. Mégsem alakítható át egyszerűen az átmeneti műláb véglegessé. Eközben az államilag támogatott eszközért többszázezer forintot kénytelen kiadni a páciens, a gyártó pedig a drága importált alkatrészek miatt veszteséget termel.

Kényelmesebbet olcsóbban

A társaság gazdaságosabban előállítható, viselője számára kényelmesebb és kisebb önsúlyú ideiglenes műlábat szeretett volna fejleszteni, amely megfelel a szabványoknak és magyar alkatrészekből készül. 13 éves szakmai gyakorlata alapján úgy gondolta, csővázas technológiával és egy új fejlesztésű, műanyag gipszből készülő csonktokkal, valamint új konstrukciójú térd ízület kialakításával oldja meg mindezt.
Műanyag gipszet általában törött végtagok rögzítésére használnak az orvoslásban, dinamikus terhelésre viszont nem próbálták. Bizonytalan, hogy bírja-e a mechanikai igénybevételt, mennyire lehet az alapanyagot utólag alakítani. Jelenleg a csonktokot hosszadalmas, soklépcsős eljárással formálják ki. A tervezett eljárásban egyetlen mintavétellel kerülne kialakításra ez a csupán néhány hónapig használandó eszköz.

A kezdeti elutasítás oka

Partnerünk szerint a feltételezések igazolásához és a fejlesztések kivitelezéséhez irodalmi vagy tapasztalati adat nem állt rendelkezésre, ezért kutatás-fejlesztés keretében kell elvégezni azokat. Ezzel szemben az SZTNH hosszas szakirodalmi listával és magyarázattal igyekezett cáfolni ezt. Szerintük elegendő tudásanyag állt rendelkezésre ahhoz, hogy a tervezett csontsebészeti implantátumot elkészíthesse partnerünk. Minden linket precízen felsorolt határozatában az SZTNH, amely szerintük az újszerűség meglétét cáfolja. Izgalmas szakmai kihívás volt számunkra, de a határozatot sikerült végül elfogadóra módosítani a Glósz és Társa Kft. segítségével.

Megillették tehát partnerünket is a kutatás-fejlesztések után járó adókedvezmények és egyéb pénzügyi előnyök, ezzel is csökkentve a beruházás kockázatát és növelve megtérülését. Valamint úgy indulhatott pályázatokon, hogy a K+F megfelelést már az SZTNH jogerős határozatával bizonyította.